Dobd ki a szemetest háttér
A színfalak mögött

Kulisszatitkok 2. felvonás – Dobd ki a szemetest!

Az akadályok, amiket legyőztünk

A kulisszatitkok megosztása számomra egy különleges érzés volt. Meséltem már nektek sok mindenről a könyv írásommal kapcsolatban. Volt szó a kiadóról (Lelkesedés Könyvek), a fotózásról (Merci Skoda Photography), a korrektúráról, a szerkesztésről. Amiről viszont még nem meséltem nektek azok a buktatók, amik olyannak tűntek, mintha valami  újabb és újabb erőpróbát állítana elénk, és azt kérdezné: Vajon ezzel az akadállyal is képesek vagytok megküzdeni? Büszkén állíthatom, hogy a jelenlegi állapotok szerint, igenis megbirkóztunk minden akadállyal:

  • Sajnos több haláleset is szomorította és nehezítette a közös munkánkat.
  • Az egyik grafikusunk elköltözött a társától, az őt ért lelki problémák miatt nem tudott velünk dolgozni.
  • Mercinek, a fotósunknak, családjával együtt a vártnál hamarabb kellett költöznie.
  • Izabella megszokott és szeretett szerkesztőjének családostul gyakorlatilag napok alatt kellett kiköltözniük a házukból, így őt hónapokig nem tudtuk elérni.
  • A korrektor hölgy éppen akkor ment nyaralni 2 hétre amikor a legnagyobb szükségünk lett volna rá.
  • A fotózás időszakának kellős közepén Merci szerencsétlenül elesett és összetörte magát. Szerencsére nagyon gyorsan felépült.

A vidám pillanatok

Ezek az események mind olyan próbatétel elé állítottak mindannyiunkat, hogy ha nem lennénk ennyire pozitív gondolkodásúak, akkor bizonyára már régen feladtuk volna.  Nem tettük, mert mindig voltak nagyon mókás, vidám pillanataink is, amik továbblendítettek minket a mélypontokon. Ezek is a kulisszatitkok részeit képezik, de ezekre minden pillanatban mosolyogva emlékszek vissza.

  • Például amikor ötleteltünk a könyv címét illetően, többet nevettünk aznap mint amennyi ötlet leírásra került. Végül azonban mégis megtaláltuk a számunkra (és remélem számotokra is) tökéletes címet: Dobd ki a szemetest! Hulladékcsökkentés lépésről lépésre.
  • Amikor a tartalmat párhuzamosan javítottuk a felhőben, és mind a ketten rácsodálkoztunk arra, hogy “hiszen ezt az előbb már kijavítottam, mégis benne van a hiba“. Amikor ezt sorozatosan eljátszottuk, akkor döbbentünk rá, hogy oda-vissza javítgatjuk egymásnál ugyanazt a hibát. Konkrétan a forint összegek nyelvtanilag helyes leírásával jártunk így: én egyféleképpen gondoltam/tudtam helyesnek, Izabella másféleképpen. Nem értettük, hogy miért van még mindig olyan sok egységes hiba benne, amikor ezt már egyszer kijavítottuk.
  • A fotózás is egy izgalmas és vidám időszak volt. Aki járt már fotózáson az tudja, hogy a természetes képek is valamilyen szinten beállítottak: így tedd a lábad, húzd ki magad, vidd arrébb a kutyát, kilóg a kezed, túl alacsony vagy – téglára kell állnod, arrébb kell vinnünk az egész trambulint, lassabban mozdulj, Panni (a lányom) csinálj úgy mintha…, és még sorolhatnám.

És amikor azt gondoltuk, hogy szuper fotók készültek, akkor derült ki, hogy

  • A kutya cuki, de éppen nagymosakodást tart, nem túl fotogén módon (“Happy csúúúúúúcs mindegyiken :))))))” – részlet egyik levelezésünkből, Iza tollából, 2018. szeptember 25.).
  • kilóg a melltartópánt (“Csajok! Nem tudok lejönni Andi melltartójáról!” – részlet egyik levelezésünkből, szintén Iza tollából, 2018. október 1.)
  • A tégla ellenére még mindig olyan mintha Izabella lánya lennél, legalábbis magasságban (a férjem megjegyzése volt, ez a kép sem került felhasználásra).
  • Senki nem takarítja úgy a fürdőszoba ablakot, hogy közben teli szájjal vigyorog – ezt én tartottam irreálisnak (ez a kép sem maradt meg).
Kulisszatitkok – Merci Skoda Photography

Minden jó, ha a vége jó

A kulisszatitkok bemutatása révén szeretném megmutatni nektek, hogy mekkora feladat is egy igényes és hasznos könyv elkészítése. A “harcnak” azonban közel sincs vége, mert a nyomdai feladatok újabb és újabb akadályok elé állítottak minket. Például, hogy hiánycikknek bizonyult az újrahasznosított papír, ami ráadásul még kb. 30%-kal drágább is volt a hagyományos papírhoz képest. Most már tudom, hogy minden akadály ellenére klasszul megcsináljuk, és az egész folyamat végére olyat alkotunk, amire a kezdetektől vágytunk.

“…egy igényes, hasznos, és minőségi dolgot tudnánk létrehozni, egy szuper inspiráló mini csapatban.” (Rémán Izabella, 2018. március 10., Gödöllő).

Köszönöm nektek, az olvasóimnak és a barátaimnak a támogatást, köszönöm a mini csapatunknak a kitartást, köszönöm a JÖN Alapítványnak a bizalmat, és a pozitív visszajelzéseket. 

Érdekel a téma? Csatlakozz!

Ha folyamatosan szeretnél velem “találkozni”, a bloghoz és a facebook oldalhoz ITT csatlakozhatsz. Ahhoz hogy ne maradj le a friss Facebook posztokról, ötletekről, ne felejtsd el bekapcsolni a követés funkciót. A követés funkción belül pedig állítsd be a “megjelenítés elsőként” lehetőséget. Így tuti nem maradsz le a friss posztokról, akciókról, eseményekről. Érdemes feliratkozni a blogra is (bal oldali menüsorban a blogon), hogy garantáltan eljussanak hozzád a legfrissebb bejegyzések.

Ha tetszett a cikk megköszönöm, ha másokkal is megosztod, hiszen egy háztartás hulladékának minimalizálása mindannyiunk érdeke! Te is tehetsz a környezetedért! Tarts velem ezen az úton! A dobd ki a szemetest! című könyvemről további cikkeket a KÖNYVEM menüpontban találsz. A könyv megrendelhető a hulladeknelkul.hu oldalon vagy a kiadótól közvetlenül is.

Tóth Andi – Háztartásom Hulladék Nélkül
Lelkesedés Kiadó
Minden támogatásért hálás vagyok, mert ez már nem hobbi, hanem kőkemény munka: PATREON TÁMOGATÁS